Harmóniában…

Mélyen beszívom a friss levegőt. Lassan, fokozatosan feltöltöm vele a tüdőm minden egyes részét. Majd ugyanolyan lassan, mint amikor a résnyire nyitott csapon szivárog a víz, kifújom az elhasznált levegőt, és vele együtt az elhasznált gondolatokat. Megszabadulok attól, ami már nincs hasznomra, sem testileg, sem lelkileg…

Most magam vagyunk. Csak mi ketten.

A testem jeleire fordítom a figyelmem, határozott mozdulatokkal haladok előre. Nincs más, csak az út előttem, ami a kitűzött célig vezet. Élvezem a mozgást, élvezem, hogy százszázalékosan leköti a figyelmem a feladat. Nem hagy elkalandozni, ha elkalandozok, megbotlom, felborulok, elvesztem a fonalat. Ha kiesek a szerepemből, elvesztem az irányítást. De amíg itt vagyok, ura vagyok a helyzetnek.

Pont annyira köt le, hogy ne tudjak a múlton töprengeni. Mi volt a melóban, mi volt a suliban, mit kellett volna másképp, mi lett volna, ha… Veszek még egy mély lélekzetet, és visszafordítom a figyelmem arra, ami van.

Ahogy a múlt, úgy a jövő sem számít. Erre az időre nem érdekel, hogy mi lesz holnap, és hogy lesz azután, mit kell majd akkor, de akkor viszont hogy is lesz amaz… Amúgy is, ki tudhatja, ki láthatná előre? Tervezni persze kell (hogy aztán legyen mihez képest eltérni). De nem most.

Most csak a jelen számít, és ez a számomra oly kedves tevékenység. Elmerülök benne és közben visszatalálok önmagamhoz. Megtanít odafigyelni. Arra, ami van.

persocikkbe

Igazi jelen-lét.

Nem csak ezt az utat élvezem, hanem az egész utazást. Akkor is, ha nehézségekbe ütközöm, ha akadályt állít elém. Persze nem pont akkor, ki szeret pofára esni (se átvitt értelemben, se ténylegesen) de ahogy a külvárosi szleng tartja: ami nem öl meg, az megerősít! Vagy ahogy a trópusi: teher alatt nő a pálma! Vagy ahogy egy frappáns tanár úr adta útravalóként végzős diákjainak: “…és ha bármilyen problémátok adódna az életben: oldjátok meg őket!”

És milyen jó már, amikor megoldottad, amikor sikerül és túl vagy rajta, és már ezt is tudom, és megtanultam, és mi az nekem, az is valami?

Plusz, nincs az az önismereti tréning, ami ilyen hatékony lenne! Folyamatos a visszajelzés, mi működik, mi nem. Nyugodtan csendesítsd le a lelked, a tudatod, ha elragadnak az érzelmeid, egyre távolabb kerülsz a célodtól. Amúgy is, ahogy valaki nálam okosabb megfogalmazta:

Ha meg tudod oldani, kár aggódni miatta. Ha nem, akkor meg azért.

A nyugodt erő titka. Nincs ami kibillentsen, miért is billentene, volt már, hogy a hiszti segített? És a jutalmad a bizalom. Irántad. Önmagad iránt.

Jógázom. Vagy kirándulok a kutyámmal? Olvasd el újra!

anouke

Kutyás vagyok. És “jógás” is. Ha jól akarod csinálni, mindkettőhöz le kell csillapodnod, és száz százalékosan ott lenned a tetteid mögött. Ha csak megjátszod, de nem vagy ott, lebuksz. De ha átéled a helyzetet, remek kaland, ismerkedés önmagunkkal, a határainkkal. Főleg a határainkkal :) miközben megtanít türelemmel megoldani a feladatokat. És jó esetben nem annyira komolyan venni magunkat, a képzelt mindenre kiterjedő befolyásunkkal.

A lazaság pedig megóv a sérülésektől.

Szerző: Persoczki Gábor

Ha érdekel a jóga, már jógázol vagy még csak kacérkodsz a gondolattal és kérdésed lenne, és mindezt egy kutyástól kérdeznéd meg legszívesebben, akkor katt ide:

perso

 

Ha pedig a kutyádnak hiányzik még valami a kelléktárából, akkor nézz körül itt:

PetDreamszin162_60

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.